Talán túlságosan leragadtunk az ólmozott üvegfestmények,vagy a savmaratott üvegek mellett. Pedig már a századforduló környékén sem ezek voltak a kizárólagos lehetőségek, az "ablak " díszítésére. A villanyvilágítás elterjedése előtt, az üveggyártók mindent megpróbáltak, hogy hogyan lehetne a lehető legtöbb fényt becsalogatni zárt terek legtávolabbi zugaiba, vagy például földfelszín alatti helységekbe is. Az egyik legjobb eredményt, a prizmaüveg alkalmazása hozta. Olin Hanson Basquin 1897-ben az amerikai Szabadalmi Hivatalnál oltalom alá vétette az úgynevezett Luxfer prizmát. Neve a latin ( lux és ferre ),( fény és szállító ) szóösszetételből ered. Az üvegprizma "lemezkék" ma is ismert jellegzetes formáját, mintázatát Frank Lloyd Wright, amerikai építésznek köszönhetjük. Használatuk, néhány év alatt elterjedt világszerte. Angliában is gyártották, sőt 1906-tól a budapesti Osztrák-Magyar Luxfer Prizma gyárban is készültek. Az egyes prizmalemezek összeépítésének galvanikus eljárását Williem H. Winslow dolgozta ki, egy szintén 1897-ben bejelentett szabadalomban. Ezt nevezik ma is ( electroglazing)-nek. Magyarországon nagyon sok nyoma maradt az ilyen típusú díszüvegezésnek. A budapesti, de a debreceni belváros épületein is felfedezhetjük, homlokzati, vagy egyéb portál díszítésként. A fővárosban, pedig a századforduló környékén épült összes takarék, pénz, vagy hitel intézmény kötelező tartozéka volt az ilyen üvegezéssel díszített nagyterem,( pénztárterem, passage, stb...)
Meg kell említenünk még a korszak egy másik találmányát is : az " üvegtéglát "--(ahogy ma nevezzük). Megalkotásában jelentős szerepet játszott egy Gustave Falconnier nevű svájci úr. A ma ismert üvegtégla formától még alaposan eltérő rendszerben összerakott felületből Magyarországra is került. Méghozzá Esztergomba, Babits Mihály villájába.