A 19. századi magyar ólomüveg művészet Sopron környékén - pontosabban- Fertőrákoson kezdődött. Feltételezések szerint a Wilfing műhely 1860-tól 1867-ig működött. (1867-ben Simor János győri püspök hercegprímás lett Esztergomban, így elhagyta a fertőrákosi kastélyát.) Ezután - úgy tűnt - mintha a föld nyelte volna el az egész iparművészeti ágat s, így 1878-ban, az akkori kultuszminiszternek Trefort Ágostonnak kellett intézkednie a műfaj ismételt meghonosításáért, ezúttal Kratzmann Ede közreműködésével. Viszont, egyre több jel mutat arra, hogy e két időpont között sem volt légüres tér. Wilfing József körül már ott volt Sopron egyik tehetős polgára, Gruber Alajos. (Bármilyen, Sopron múltjával kapcsolatos oldalra ha ráklikkel az emberfia, biztosan találkozik ezzel a mondattal hogy: Az úgynevezett Patika-házat Gruber Alajos vásárolta meg, aki később Vermes néven üvegfestészettel is foglalkozott.) Nos, Gruber Alajos valóban "üveges" volt. Az "üveges" szót itt egy kicsit tágabb értelemben kell használnunk. Ez a szó jelenti az üvegáru kereskedést - benne a táblaüveg kereskedést és feldolgozást is, de a konyhai üvegeszközökön keresztül, egészen az utcai közvilágítás lámpaburáival bezárólag mindent,ami üveg. Gruber Alajos ebben az iparban tevékenykedett, nem is akármilyen ismertséggel. 1867-ben már főcéhmesternek választották Sopronban. Nincs tehát semmi különös abban, hogy esetleg üvegablakokon is megjelenik a neve a közreműködők közt. 
A családi kripta névsora még keveset mond, de összevetve a különböző gyászjelentésekkel, már ki lehet hámozni a rokoni szálakat. Tehát, Gruber Alajosnak három utóda született. Az első egy leánygyermek volt, majd ezt követte két fiú. Az idősebbik - Anton Gruber nevű- nem túl hosszú életpályája elején mérnöknek tanult, és főmérnökként dolgozott haláláig, egy állami- pontosabban királyi intézménynél. A másik fiút Gustav Gruber Vermes-nek hívták. Hogy a Vermes szó hogyan került a nevébe, az most már családi titok marad örökre. A Gustav keresztnévből pedig hamarosan August lett, majd még később Ágost. 1874 és 1876 között a bécsi iparművészeti iskola padjait koptatta, néhány évvel később a burgenlandi iparosok jegyzékében már úgy szerepel, mint az Alois Gruber cég utóda. Így folytatva tovább a mesterséget - történet írók szerint - hol Gustav Gruber, hol August Gruber, hol Vermes Ágoston néven. Csak az a biztos,hogy 1928-ban bekövetkezett halálakor, Gustav Gruber Vermes néven temették el. Munkái, máig megtalálhatók több Sopron környéki település templomaiban: Egyházasfalu, Agyagosszergény,..stb. 
Gruber Alajos és id. Storno Ferenc egy korosztályhoz tartozott, és a soproni Szent Mihály templom volt az, ahol az öreg Storno megkezdte- több évtizedig tartó - konkrét restaurálási tevékenységét, és ahol Gruber belecsöppent a üvegfestészet tudományába. De hamarosan előbújt a következő generáció is, a szintén egyidős ifj. Storno Ferenc és a fiatal Vermes Gruber. Valamikor az 1870-es évek közepétől megindul a " nagy templom restaurálási bumm". Főleg a Felvidéken. Akkor jutottak abba az állapotba a templomi épületek,hogy már nem lehetett halogatni a felújításukat. A tűzvészben majdnem megsemmisült garamszentbenedeki templomról már nem is beszélve. Bármilyen hatékony is lehetett a kis Vermes műhely, rövid időn belül olyan mértéket öltött a restaurálási hullám, hogy már kevésnek bizonyultak. Trefort Ágostonnak lépnie kellett, nem csak az üvegfestészet felfejlesztése, de több más építőiparhoz kapcsolódó szakma életre keltésében is. 1878-ban tehát megteremtette a lehetőségét egy üvegfestészeti műhely felállításának, melynek vezetését Kratzmann Edére bízta. A megnövekedett igényeket kiszolgáló sokasodó iparos rétegtől függetlenül , azért a szálak továbbra is a Storno családtól indultak ki, így valószínűsíthetjük,hogy volt kapcsolat a Storno által foglalkoztatott korábbi és az újonnan érkező mesterek között is. Olyannyira, hogy létezik valahol írásos nyoma annak(bár mi még nem láttuk), miszerint, pont a garamszentbenedeki templomnál, Kratzmann Ede együtt dolgozott Vermes Ágostonnal.
És még egy érdekesség: Majdnem mindenkinek, aki részese volt a magyar üvegfestészet elindulásának, volt valami köze Sopronhoz. Wilfing soproni, Stornoék soproniak, a Gruber család soproni, Simor János akkori győri püspök alig félórányi szekérút távolságra lakott Soprontól, Trefort Ágostont pedig Sopronban választották országgyűlési képviselővé.
