A terv az volt, hogy 1896-ban az Ezredéves Kiállítással egy időben elkészül, de végül is csak 1904-ben került sor a befejezésre.    A méretek és a mennyiségek lenyűgözőek.    Az üveges munkák is jó nagy falatnak tűntek egy-egy kis manufaktúra számára, így Róth Miksa is csak a Forgó és Társa céggel közösen tudott valamit kezdeni.   1897-ben még csak a szokásos üzleti formaságokat intézték, mint például a közjegyző előtti aláírás hitelesítést.    A Forgó és Társa rt. nevében már Waltherr Gida volt az egyik aláíró, a másik pedig Klein Mayer Miklós, aki szintén résztulajdonnal bírt a Forgó és Társa cégben.     A végeredmény - mindenki számára ismert - szépséges üvegfestmények, melyek azonban a Világháborút igencsak megsínylették.    Az ablakok túlnyomó része ma is eredeti formában  látható.   Sajnos, a legnagyobb károkat szenvedett részeket máig sem sikerült pótolni.    A Kupolaterem összes felső ablaka megsemmisült és ezeket a háború után, egyszerű geometrikus ólomüvegekkel pótolták. Ezek láthatók ma is.   Továbbá az Országház éttermében (Vadászterem ) sem az eredeti ablakok vannak.