1900 és 1910 között látta meg a napvilágot, Ligeti Sándor műtermében, a Papnövelde utcában.  Fiatal éveit a VIII.kerületi Horánszky utca egyik palotájában töltötte.   Itt vészelte át a világháborút , de  szépsége, még a 70 - 80-as években is ellenállhatatlan vonzalmat  ébresztett néhány  művészet iránt érdeklődő fiatalemberben.   Összesen háromszor (szöktették) meg életében.  Kétszer épségben előkerült.   Harmadszorra, - a közel 2 négyzetméteres ablakot egy szabvány méretű pesti kukába gyűrve találták meg.    A két nylonszatyornyi hulladékot kiteregették egy asztalra a városvédők Eötvös utcai főhadiszállásán, majd  jöttek szépen sorban a varázslók, hogy életre keltsék.  De a pántlikás árajánlatokhoz egy közel-keleti szponzor is kevés lett volna.  Végül , a legkisebb varázslótanonc vitte el,aki azt ígérte, hogy ellenszolgáltatás nélkül, egy hónap múlva régi fényében visszahozza.   Egy hónap múlva el is készült, de az átvételnél csak a portás volt jelen, aki az alábbi köszönőbeszédet fogalmazta meg: " Csak támasszák le, oda a sarokba! "     Azután évekig nem lehetett hallani róla.   Krónikások szerint: nem volt érdemes visszatenni az eredeti helyére, inkább kiállítási darabként megőrzi a Budapesti Városvédő Egyesület az Eötvös utcában.    Később szemtanuk állították,hogy a 90-es években megjelent a Vörösmarty tér egyik kiállítótermében.   A közelmúltban  pedig többen látták egy Kossuth Lajos utcai kirakatban.   A legfrissebb információ az, hogy már onnan is továbbállt.