Az üvegfestmények készítésének nincsenek nagy pillanatai.  Minden egyes munkafolyamat órákba, napokba kerül.  Az elkészülte hetekbe,hónapokba.  És a végeredmény évekig, évtizedekig képes gyönyörködtetni a szemlélőt.  A fotográfus viszont a nagy pillanatot szeretné elkapni. Az alkotó pillanatot, a mű megszületését.  A mester teremtő erejét, azt a századmásodpercet, amikor a szellem anyaggá változik, stb,stb....   De mivel ilyen pillanat nincs, ezért ha a fényképész üvegfestőt szeretne fotózni, akkor világon mindenütt használt etalon recepthez nyúl:  Valamilyen világító alkalmatosságra feltesznek egy teljesen elkészült üvegfestményt, amin már nincs semmilyen tennivaló.  Majd elé állítják a mestert, hogy fogjon a kezébe egy botot, vagy bármilyen szerszámnak tűnő eszközt, és megkérik, hogy tegyen úgy mintha csinálna valamit.  És már kész is az elkapott pillanat.  Szóval, ha valaki ilyen képekről szeretné ellesni a titkos szakmai fogásokat, trükköket, az igen hosszú és kalandos kerülő  útra készüljön fel.