A Szent Mihály templomról szóló történetírások majdnem minden mondata úgy kezdődik, hogy :" egyes kutatók feltevései szerint".... Szóval, nem sokat tudunk róla. Felépítése stílusokon átívelő ideig tartott. Románként kezdték, közben elsuhant felette a gótika, végül apró barokkos jegyekkel fejezték be. A XIX.századi nagy felújítás során id. Stornó Ferenc, a kimaradt gótikába próbálta visszakalibrálni a templomot. Ezt, az 1860-as évek közepén kialakult állapotot láthatjuk ma is. Ugyanebben az időben kerültek színes ablakok a mérművek közé. Alkotójuk, a Stornó tervek alapján Wilfing József volt, kiegészülve Gruber Alajos soproni üvegessel. Eddigi ismereteink alapján, a Fertőrákoson kialakított üvegfestő műteremnek ez volt - a győri székesegyház és a soproni Orsolya templom után - a harmadik munkája. S, mivel az első kettő eredeti üvegezése már nincs meg, a Szent Mihály templom üvegfestményei tekinthetők a legrégebbi magyar üvegablakoknak a XIX.században. Épp ezért érdemel némi figyelmet a jelenleg folyó restaurálásuk,melyre részletesebben is kitérünk. Az ablakok sorsa nem teljesen követhető, valószínűleg a világháborúban pusztult el egy jelentős részük. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a (soproni Klösz György) Diebold Károly fotói közt találtak egy szentélyről készült képet, amin még az épségben lévő üvegablakok láthatók. Még nagyobb szerencse, hogy a pusztulás utáni maradványokat gondos kezek megmentették, szépen beládázva az utókornak. Az pedig már szinte természetes, hogy Stornó-hagyatékból előkerültek az eredeti rajzok is. A most folyó restaurálást azonban, nem csak az ablakok különleges története helyezi a figyelem középpontjába, hanem egyúttal iskolapélda is az ólomüveg ablakok restaurálásának jövőjét illetően. Elnézegetve az elkészült munka képeit, egy laikus talán azt gondolhatná, hogy az ablakokat vagy egy tehetségtelen, ám de felettébb kártékony Mekk-Mester, vagy esetleg egy alsó tagozatos felzárkóztató rajzszakkörös készítette a kegyelem kettesért. Nos ,ez nem így van. Valójában ez egy minden szakmai elvárást kielégítő, sőt azt jócskán felülmúló munka. Emlékeztetőül: A magyar ólomüveg restaurátorok legnagyobb tiszteletben tartott "imakönyve" az 1964-es Velencei Karta. Ennek a 12. Énekében fogalmazódik meg a legfontosabb gondolat : " A hiányzó részek kiegészítésére szolgáló hozzátéteket meg kell különböztetni az eredeti részektől, nehogy a restaurálás meghamisítsa a történeti és művészeti dokumentumot." A Szent Mihály templom ablakait restauráló művésznek, ezt példamutatóan sikerült megvalósítania. Érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni, hogyan jeleníti meg a művész Szent Borbála hiányzó alakját, illetve milyen lehelet finom eszközökkel teremti meg az apró különbségeket, mely elválasztja az előképnek használt Szent Margit alakjától. A körültekintő restaurátorművészi gondolkodás nem mulaszt el megválaszolni egyetlen részletkérdést sem. Például, azonos üvegből készítette a Szent Borbála ruháját és a hátteret is - segítve ezzel a Szent Borbálával kapcsolatos legenda megértését, miszerint : egy villámcsapás keltette lökéshullám elfújta a ruhájával együtt a bal kezét is, de a hit erejével mégiscsak megáll előtte a levegőben az ostyatartó kehely. Lenyűgöző szakmai hozzáértésről és bravúros magabiztosságról tanúskodik Szent Vitus arcának szakszerű kiegészítése, de talán a hiányzó kéz pótlása a legsikerültebb. Itt fogja meg a művész igazán a restaurálás eszmeiségét, a Velencei Kartában lefektetett gondolatokat. Szépen illeszkedik ebbe a sorba a Szent György alakját idéző rekonstrukció is. A művész az úgynevezett "Michael Jackson" rajztermi pozitúrában alkotja újra a figurát. A jobb kezét mélyen a nadrágjában tartó alak, egyfajta erőt sugároz a szemlélő felé. És természetesen, itt is korrekt segítséget kapunk a hozzá kapcsolódó legenda megértéséhez: amint az Országos Mentőszolgálat zászlórúdjával leszúrja a sárkányt, mely abban a pillanatban elveszíti sötétzöld színét és fehér kiskutyává változik. És itt nem ér véget a gondosság. A művész még olyan apróságoknak is figyelmet szentel, hogy a játékos habitusú Wilfing, rendszeresen tükörírással jelezte az ablakokon a nevét és a készítés dátumát is. Megjegyzés: Ha már a restaurálás fogalmát részben érintettük, ide kívánkozik , hogy az említetteknél létezik egy lépcsőfokkal magasabb rendű restaurátori filozófia is: amikor a gondolatmenet eljut egészen odáig, hogy egy jelentősen hiányos műtárgy restaurálásánál nem az a lényeg, kit vagy mit ábrázolt a tárgy korábban, hanem inkább az eredeti alkotó stílusát és korának szellemiségét kell tükröznie a helyreállított objektumnak. Ékes példát találunk erre is bőven, például Székelyudvarhelyen. Az első, aki lefényképezte és feltette a netre,azt írta a kép alá, hogy" Szent Margitot ábrázoló üvegablak a Szent Damján templomban" (talán a még felismerhető liliom tévesztette meg), mert a nagyívű restaurálás előtt, ez még egy Palka József által készített Szent Imre ablak volt.
No de, visszatérve a soproni templomhoz és felhasználva a kitűnő alkalmat, ezúton kívánunk sikerekben gazdag Új esztendőt, a Győr-Sopron megyei üvegfestő akadémia tantestületének és valamennyi ott végzett növendékének.