A kézműves rettegésfaktor egyik szegmense, amikor előáll a tudomány és technika valamilyen korszakalkotó ötlettel, amivel megkönnyíti,(értsd:feleslegessé teszi) az alkotó kézi munkát és ráadásul adott intervallum alatt megtöbbszörözi az előállított termék mennyiségét is. ( Igaz - ugyanezzel a mozdulattal- értéktelenné is teszi az egészet.) A XIX. század végén sem volt ez másképpen,például az "üvegeseknél" sem. Legalábbis, ezt tanúsítja egy 1888-as hetilap egyik hirdetése. A tradicionális üvegfestés még épp csak éledezik Magyarországon, de már ott porzik a kanyarban a mindent elsöprő nóvum. Természetesen, nem azzal a céllal, hogy az épp csak kialakuló félben levő piacot azonnal letarolja , hanem, hogy " a széles néprétegek számára is hozzáférhetővé váljék az eddig csak a kiváltságosok által elérhető luxus cikk." Diaphanie, nem más, mint valami kifestett, megszínezett merített papír, zselatinréteg, celloluid vagy akármi más fényáteresztő anyag üvegre történő felhordása, vagy két síküveg közé tételével az ólomüveghez hasonló hatást elérése. Tartósságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy : egy darab sem maradt meg belőle sehol. Pedig, az 1970-es években is készültek még effélék, koloniál bútorüvegekhez a volt Palka-műhelyben. A két síküveg közé foglalt színezett "zsírpapíron", kitalált(nem létező) nemesi címerek voltak.
( Apropó: Dilettáns. A mai pejoratív jelentése előtt, korábban szebben csengő szó volt: Műpártoló, műkedvelő, amatőr, aki nem hivatásszerűen művel valamely tudományt vagy művészetet.)