Van már két éve is annak,hogy L.C.Tiffany nevét -egy bejegyzésben -megemlítettük. Annyi eredménye máris lett, hogy a magyar nyelvű Wikipédia ezen szócikkét a szerkesztő újraolvasta és jelentős módosításokat hajtott végre rajta. Így már lényegesen jobb , bár maradt még benne némi javítanivaló. Egyébként Tiffany munkásságát - ennél részletesebben - kutassák az amerikai művészettörténészek !
Amit nekünk fontos tudni róla, az nagyjából annyi : Amikor a XIX. századi síküvegipar , a már amúgy is tökéletesen tiszta, homogén, színes vagy opál üveg, még tökéletesebbé tételével foglalkozik, akkor két iparművész elindul pont az ellenkező irányba : Hogyan lehetne egy születőben levő új stílus számára, még esetlegesebb , még több művészi szabadságot adó , még változatosabb alapanyagot előállítani ? Ezen barkácsolt éveken keresztül L.C.Tiffany - és akkori barátja illetve művésztársa - John La Farge. A dolog lényegét, részben az alapüveg kémiai összetételében, részben pedig az alkotórészek összekeverésének speciális módozatában keresték, és meg is találták. A vége pedig , a mindenki által ismert, varázslatosan szép opalescent és colorescent üveg és egy élethosszig tartó pereskedés lett: hogy melyikük is valójában az igazi feltaláló. Mivel azonban, La Farge jóval korábban meghalt mint Tiffany, ettől kezdve egy kicsit nehezebben tudta bizonygatni az igazát. Végül is,a mai felhasználóknak meg tök mindegy - nevezhetünk nyugodtan minden hasonlót Tiffany üvegnek. Azonban, nem csak ez fűződik a nevükhöz, hanem egy másik fontos eljárás is. Az új lehetőségeket kínáló üveg mellé, a korábbi - teljes hosszában azonos szélességű vonalat adó - ólmozást is felülírták. Mivel az üvegeik amúgy is olyan vastagság különbséggel bírtak, hogy semmilyen ólomprofilba sem fértek volna be, az úgynevezett H-profil helyett- eleinte ólomból egész vékony szalagot húztak és ezt hajtogatták az üvegek széleire. Később ezt megcsinálták sárga illetve vörösrézből is. Mára már, ezek a szalagok alig néhány századmilliméter vastagságúak lettek. Tiffany az első lámpáit 1893-ban mutatta be az amerikai közönségnek. 1900-ban, a párizsi világkiállításra, már egészen nagyméretű ablakkompozíciókkal érkezett. És hát ezen hét év alatt természetesen Magyarországra is elkezdtek beszivárogni az első darabok,üvegtáblák. Honi üvegeseink- eleinte csak egy bottal merték piszkálni: hogy mi lehet ez. Mivel korántsem volt egyszerű kivágni belőlük bármit is, hagyományos technikával. Festéssel és égetéssel meg próbálkozni is felesleges volt. ( Igaz ,néhány év alatt ebben jelentős változás állt be.. Legalábbis ezen üvegek bizonyos típusainál. ) Hamarosan megjelentek az első kész alkotások Róth Miksánál, de Palkánál is ,éppúgy mint Waltherr Gidánál. A korszak egyik neves iparművésze -Horti Pál - határtalan jövőt vizionált az új üveggel kapcsolatban. Készült is jó néhány kép vagy ablakkompozíció- melyek közül nem sok maradt az utókorra. Ahol igazán elterjedt, az a korszakban épült nagy középületek, bankok ,paloták ablakai. De itt sem a teljes felületen- - inkább csak díszítőelemként - szerényen. Egyházi létesítményekben, azonban szinte soha. Ahol utoljára láttunk, az például Aradon volt. A Pádovai Szent Antal templom- Palka által készített ablakainak szövegmezőjében.
A Tiffany üveg hazai elterjedésének elenyésző lendülete az első világháború után még inkább alábbhagyott , és többnyire úgy is maradt . A második világháborút követő felszabadulás után, vagy negyven évig - főleg pénz de nem utolsó sorban érdeklődés hiánya miatt is - egyáltalán nem került az országba ilyesmi. Az 1980-as évek elején külföldi kiállítások,és lakberendezési folyóiratok kapcsán kezdett csak éledezni valamiféle Tiffany-lámpa kultusz, de a lelkesedésen kívül - alapanyag híján - az első darabok egyszerű színes kathedrál üvegekből , ólomprofil felhasználásával készültek. Természetesen, piszok nehezek voltak és nem létezett olyan lámpatalp, ami ne borult volna fel miattuk. Az esztétikájukról már nem is érdemes szót ejteni. De alig telt el néhány év, és hazai kereskedők révén nálunk is hozzáférhetővé váltak a szükséges alapanyagok. Persze az üvegipar is jelentősen hozzájárult az újjászületéshez. A Washington állambéli Woodinville üveggyárában már jóval korábban is létezett az úgynevezett "szegény ember Tiffany üvege", mely az igazi "Tiffany üveg" minden hibáját kiküszöböli: állandó vastagságú, jól vágható, többnyire égethető, gépileg gyártható nagy mennyiségben, és olcsó. Igaz ,"precízen" párhuzamos mintázata, inkább absztrakt , nonfiguratív alkotások készítésére teszi főleg alkalmassá. Mindez persze cseppet sem akadályozza a mai kor művészeit, hogy ne kísérletezzenek vele, szecessziós, és még számtalan más stílusban.
Az utolsó akadály, már csak az egyház és a műemlékvédelem kitartó ellenállása . Szigorú álláspont volt: hogy ez az amerikai , ízléstelenül színpompás , de leginkább csiricsáré VALAMI, nem kerülhet a templomaink ablakába ,legyen az akár műemlék, akár nem.. Ha egy mód van rá, még műemléki környezetbe sem. 
Az indoklások elfogadhatatlanok és egy idő után tarthatatlanok voltak, hiszen ez az üvegfajta éppúgy a XIX. század találmánya, mint egyébként az általánosan használt úgynevezett gépi antik és ornamens üvegek. És az itt bemutatott példák során is látható: a témában született hazai művek minősége mindenben vetekszik, sőt sok esetben felül is múlja a bejegyzés elején látható- erősen túlértékelt Tiffany templomablak kvalitását is.
Ma már az örökségvédelem hozzáállása is a múlté. Teret engedve a törekvéseknek,szabad az út a Tiffany üveg számára, akár barokk templomokban ,akár Budavári környezetben is. Így eltűnt a legutolsó akadály a magyar üvegfestészet hullámvasútja elől, és végre büszkén , szabadon , fékek nélkül , zuhanhat, lefelé
utóirat: Félretéve a tréfát :Ami a felemelkedést elhozza majd, az a HIDEG ÜVEGFESTÉS. Nem kell nehéz harcra felkészülnie, mert már most sem áll az útjában senki és semmi.
Képek forrása: internet
