Különleges kincset rejt a csávolyi Urunk Színeváltozása templom.  A Bajor Királyi üvegfestészet által készített üvegablakok, bizony elég ritkák a mai  Magyarország területén.  Azt is mondhatnánk, hogy nincsenek, de a szerencsésebb megfogalmazás az, hogy eddig még nem találtunk ilyet.  A történelmi magyar területeken persze vannak bőven, többek között Kolozsváron is. És, hogy hogyan kerültek ide abban az időszakban,amikor az egyházmegyében minden készülő ablak Zsellér Imréhez volt köthető ?     Még emberek ilyen piciny közössége - mint egy falu - sem tudja olyan jelentéktelen méretűvé összehúznia magát, hogy ne találja meg, az állandóan játszóteret  kereső politika.  Már 1782-ben azt kívánták magasabb érdekek, hogy az itt lakó bunyevác többségen változtatni kellene.  Betelepítettek tehát több mint 400 sváb lakost Soroksár illetve Hajós környékéről.  Ők, illetve leszármazottaik kb. 180 évig éltek itt, mivel az 1947-es potsdami egyezmény eredményeképpen megint menniük kellett.  Minden sváb származásút kitelepítettek Németországba és a helyükre felvidéki magyarokat hoztak.  A 180 év alatt békében élt egymás mellett magyar, német és bunyevác.  Az első világháborúba is közösen küldtek ifjakat, de a közel 250 fiatal fiúból alig jött vissza néhány.  Ezen tragédia emlékére csináltattak - nyilván bajor kapcsolataik révén - üvegfestményeket a müncheni  Mayersch'e Hofkunstanstalt-nál, 1916-ban.  Az ablakokon olvasható feliratok, egy-egy gyászoló magyar, német és szerb családot idéznek.