A restaurálás egyik tudománytalan megfogalmazása az: amikor egy jóvátehetetlen károkat szenvedett műtárgy - a restaurátor kezei közt - visszanyeri vagy eredeti, vagy legalább egy korábbi állapotának fényét.
Az inverz restaurálás pedig az: amikor egy kitűnő állapotú műtárgy - a restaurátor "szakszerű" beavatkozásai során - jóvátehetetlen károkat szenved.
Ha ez a szöveg és a fenti képek, egy televíziós kvíz műsorban szerepelnének feladványként: Hogy melyik az igaz és melyik az átverés, talán legtöbben az első képről gondolnák, hogy az a hihető. Pedig az igazság, sokszor tartogat meglepetéseket.
A Soproni Carta.
Történt egyszer,hogy restaurátorok - néhány neves művészettörténésszel kiegészülve - összejövetelt tartottak Sopronban. A nem egyszer éjszakába nyúló szenvedélyes felszólalásokból , kezdett lassan kibontakozni, a valódi mondanivaló, a restaurátorokban régóta halmozódó keserűség : Hogy van az, hogy az összes művészeti ágban szinte korlátlan a szabadságfok, csak a restaurátor művész kezei vannak jó szorosan megkötözve? Ma, amikor Hamlet egy jakuzziban mondja el híres monológját, amikor J.S. Bach: D moll toccata és fugájából átiratot készítenek köcsögdudára, amikor egy kifilézett apátságban bent hagynak egy" halpucoló asztalt" oltár néven,amikor egy festő élet halál ura lehet a vászon felett - ha akar, fest rá valamit, ha akarja el is pusztíthatja, de megteheti ezt mások képeivel is. A múlt tárgyai csak egyszerű kiindulási alapot jelentenek a művészek számára, amit átértékelhetnek, felül írhatnak, vagy akár meg is semmisíthetnek.
Mindez azonban, valamilyen buta, konzervatív, és már rég idejétmúlt felfogás szerint- tiltott gyümölcs a restaurátorok számára. Pedig, miért ne mutathatná meg egy restaurátor ,hogy mennyire másképpen is ki lehetett volna festeni a Sixtusi-kápolnát. Egy jó szobrász-restaurátor kezei közt , Rodin: Gondolkodó-ja is rájött volna már egy két dologra. És miért ne tarthatnának, például az ólomüveg restaurátorok is - a műértő közönség bevonásával - igazi performanszokat, ahol mindenki-egy-egy féltéglával bedobálhatna egy templomablakot, ezzel is mintegy kinyitva a sötét gótikát a fényes postmodern felé. Nos, végül ezeket a gondolatokat fogalmazták meg egy kiáltványban, melyet ott és akkor elneveztek Soproni Carta-nak
Az új korszellemről még viszonylag keveset hallunk, de már születnek művek ezen az ösvényen. Hiszen ,a soproni Szent Mihály templom ólomüveg ablakainak restaurálását bátran tekinthetjük az új eszmei vonulat első korai manifesztumának. Ebben a műben már - mint sok kortárs alkotásban is - jelentős szerep hárul a véletlenre. Az alkotó művésznő - végleg eltévedve az ikonográfiai kutatások legsötétebb útvesztőiben -, elfelejtette, hogy nem sokkal korábban már készített ide egy Szent Borbála ablakot. Így hát nem maradt más mint - nem mindennapi leleménnyel - és egy jól irányzott kalapácsütés segítségével, az eredeti Szent Borbála ablakot, Szent Kristóf üvegfestménnyé transzponálni.
