November 15.-én nyílt meg egy esztergomi antikváriumban az a kiállítás, melyben - több különböző gyűjteményből származó -  Zsellér Imre és Zsellér László üvegablak  tervek  kerültek bemutatásra.  Reményeink szerint : ez lesz az első állomása annak a kiállítás-sorozatnak, mely megpróbálja újra megismertetni az ebben az iparművészeti ágban tevékenykedő, méltatlanul elfeledett alkotók  nevét és munkásságát.    Vannak információink, hogy jövőre a Szent István Bazilikában egy Pituk József kiállítás szerveződik, és talán előbb-utóbb  a részünkről is összegyűlik egy terjedelmesebb Palka József anyag, amit valahol közszemlére tudunk tenni.     Az esztergomi kiállításon készült fotókon Zsellér László 12 apostolát láthatjuk.    A tervek alapján elkészült ablakok, valahol Ausztráliában díszítenek egy éttermet.   És egy Zsellér Imre színes ablaktervet is bemutatunk a szép számú  bekeretezett kép közül.   A kiállítás még legalább egy hétig megtekinthető  a Laskai Osváth Antikvárium helységében : Esztergom, Lőrinc utca 8.                   Tóth Erzsébet szerk.

Csapváry  Csapek  Károly  ( 1904-1976 ) festő,szobrász,iparművész ,  1923 és 1927 között járt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára.    Később hosszú éveket töltött a Herendi Porcelángyárban , mint tervező.   Kreativitásának máig is egyedülálló példája a herendi Szent Euszták templom egyik ablaka, melynek nem üveg  hanem áttetsző porcelán az alapanyaga.    1935-ben rögtön két darabot  készítettek a Szent Erzsébetet ábrázoló ablakból.   Az egyik a templomba került, a másik pedig a nemzetközi kiállításokat járta.     A háború vége felé egy , a templom mellett álló tank felrobbanásának következtében a légnyomás elpusztította a művet.    Pótlására 1947-ben került sor, mikor megkerült a másik eredeti darab.    A templom többi  "hagyományos"  ablakának készítője Johann Hugó volt.

A Haranghy Jenő által tervezett és Palka József műtermében kivitelezett  - nagyméretű - üvegfestmény eredeti helye, sajnos nem ismert.    A  kép a legutóbbi évtizedeket egy gyűjtő magántulajdonában töltötte, majd néhány éve  - egy eladás során - a mezőkövesdi Zsóry-fürdő egyik szállodájának falára került , szépen kivilágított és megbecsült  díszítésként.

Talán túlságosan leragadtunk az ólmozott üvegfestmények,vagy a savmaratott üvegek mellett.   Pedig már a századforduló környékén sem ezek voltak a kizárólagos lehetőségek, az  "ablak " díszítésére.   A villanyvilágítás elterjedése előtt, az üveggyártók mindent megpróbáltak, hogy hogyan lehetne a lehető legtöbb fényt becsalogatni  zárt terek legtávolabbi zugaiba, vagy például földfelszín alatti helységekbe is.   Az egyik legjobb eredményt, a prizmaüveg alkalmazása hozta.   Olin Hanson Basquin 1897-ben az amerikai Szabadalmi Hivatalnál oltalom alá vétette az úgynevezett Luxfer prizmát.    Neve a latin ( lux és ferre ),(  fény és szállító ) szóösszetételből ered.   Az üvegprizma "lemezkék" ma is ismert  jellegzetes formáját, mintázatát Frank Lloyd Wright, amerikai építésznek köszönhetjük.    Használatuk, néhány év alatt elterjedt  világszerte.   Angliában is gyártották, sőt  1906-tól a budapesti Osztrák-Magyar Luxfer Prizma gyárban is készültek.   Az egyes prizmalemezek  összeépítésének  galvanikus eljárását   Williem H. Winslow dolgozta ki, egy szintén 1897-ben bejelentett szabadalomban.  Ezt nevezik ma is ( electroglazing)-nek.      Magyarországon nagyon sok nyoma maradt az ilyen típusú díszüvegezésnek.   A budapesti, de a debreceni belváros épületein is felfedezhetjük, homlokzati, vagy egyéb portál díszítésként.    A fővárosban, pedig a századforduló környékén épült összes takarék, pénz, vagy hitel intézmény kötelező tartozéka volt az ilyen üvegezéssel díszített nagyterem,( pénztárterem, passage, stb...)

Meg kell említenünk még a korszak egy másik találmányát is : az " üvegtéglát "--(ahogy ma nevezzük).   Megalkotásában jelentős szerepet  játszott egy Gustave Falconnier nevű  svájci úr.   A ma ismert üvegtégla formától még alaposan eltérő rendszerben összerakott felületből Magyarországra is került.  Méghozzá Esztergomba,  Babits Mihály villájába.

A híres Tiffany-féle kristály függöny a mexikói Művészetek Palotájában.  Tény ,hogy a soktonnás szerkezet kivitelezője Louis Comfort Tiffany volt.   De az már kevésbé ismert, hogy ezt is, mint az épületben lévő(korábban már bemutatott ) hatalmas mennyezeti üvegfestményt, Maróti Géza és Róth Miksa közösen tervezte.    A kb. 12 x 14 méter befoglaló méretű és 32 cm vastag  alpakka- üvegmozaik szerkezet -  az utókor számára - kizárólag Tiffany alkotó dicsősége.     Hogy hol rontották el Marótiék  a PR-t, azt nem tudjuk, de Maróti a megemlékezéseiben csak annyit ír erről, hogy:" Több is veszett Mohácsnál".