1913 tavaszán nyílt meg a mai Radisson Béke Hotel elődje, a Britannia szálloda. A hamarosan beköszöntő gazdasági válság azonban az épület bérlőjének valamennyi elképzelését felülírta. A szálloda hosszú évekre banki tulajdonba került, mígnem két- valóban brit illetőségű- magánszemély meg nem vásárolta azt.  Üzemeltetésre, a debreceni Arany Bika szálló korábbi bérlőit kérték fel, akik nagy lendülettel fogtak hozzá a hely felvirágoztatásához.  A nagyjából 10 évig tartó diadalmenet alatt , folyamatos bővítések során vált valódi luxus szórakoztató komplexummá a Teréz körúton álló épület.  A design fő felelőse mindvégig Haranghy Jenő volt.  Azután, egyszer csak jött a következő háború és természetesen az ehhez tartozó bombázások is.   A "beavatkozás" végeredményét -Vorosilov tábornok - még éppen használhatónak találta egy hadikórház számára.  És az épület így is maradt vagy három évig.  Hogy mennyi művészi érték veszett oda a háború során, azt megmondani is alig lehet.  Sok mindent sikerült megmenteni, illetve rekonstruálni a későbbiek során.  Ezen értékek egy része ma is látható a házban.  Hogy mennyire különleges helynek számított a Britannia fénykorában, az is jól mutatja, hogy attrakcióinak sokasága postai képeslapokon is megjelent. Innen tudhatjuk, hogy milyenek lehettek anno, például, az úgynevezett "Nótás terem" -Haranghy által tervezett és Palka József műtermében kivitelezett- üvegablakai. 

Megfogadtuk, hogy nem hagyunk fehér foltot a Rózsafüzér Királynéja templom ablakai történetének megismerésében.  Régóta talány, a templom szentély ablakcsoportjának eredete. Az egyértelmű volt,hogy az ablakok középső - figurális - részeit, az elmúlt század ötvenes éveiben Fuchs Hajnalka iparművész rajzolta át. De feltételeztük, hogy a háború után, egy épségben megmaradt ablakkompozíciót csak nem rombolt volna le azért, hogy művészetét érvényre juttassa.  Valószínűleg komolyan megsérülhettek ezek az ablakok.  Az alsó részeken már nem is az alkotó, vagy az eredeti adományozók nevei olvashatók, hanem a restaurálást finanszírozók neveit látjuk.  Igaz, évszámot nem találtunk, de ezek a feliratok is legalább ötven-hatvan évesek. Szóval, idáig eljutottunk, de azt még továbbra sem tudtuk : hogyan nézett ki a szentélyablakok sora annak előtte. Egészen addig, míg  egy aukciókkal foglalkozó oldalon rá nem akadtunk az alábbi képeslapra. A háború előtt készült levelezőlapon tisztán kivehető, hogy a szóban forgó ablakokban, anno még domonkos szenteket ábrázoltak a középső részek. Most már csak az eredeti alkotó neve kérdéses, de hamarosan megfejtjük azt is.  Tóth Erzsébet szerk.

Utóirat:   Érdekes, hogy az eredeti képeslapon az évszám valóban 1930, viszont nem látható rajta sem a szószék, sem a Möller István építész által tervezett főoltár.  Valami nagy felújítás lehetett 1931-től a templomban. 1931-től került a helyére majd minden Róth Miksa üvegfestmény. Akkor cserélték le a korábbi rózsaablakot is. És mindez nagyjából párhuzamosan zajlott a Lehel téri Szent Margit templom építésével , amit szintén Möller István tervezett, és az üvegeket itt is Róth Miksa szállította.

Mielőtt azt hihettük volna, hogy a magyar üvegfestészet aranykora, az eddig is taglalt néhány névhez kötődik csak - egy ideje örömmel tapasztaljuk, hogy ez nem így van.   Rendre megtalál minket egy-egy új név, aminek érdemes utána kutatni.  Tavaly novemberben foglalkoztunk a kalocsai Kákonyi művészcsalád egyik tagjának az üvegfestészetben játszott szerepével. Közismerten Kákonyi Asztrik volt az - a hat testvér közül - akinek jó néhány üvegablak fűződik a nevéhez.  Csak hát ő egészen modern felfogásban alkotott, és ráadásul az ominózus bátyai templom készítésénél, alig múlt el 12-13 éves.  Fel is tettük a kérdést a bejegyzésben, hogy : De akkor ki csinálta a bátyai templom üvegfestményeit?   Azóta sorban kerülnek elő - Kalocsa-környéki templomokból - Kákonyi szignójú ablakok.

Csakhogy  nem Asztrik , hanem Ferenc a keresztnév.   Szóval, az 1929-ben  megszűnt Zsellér Imre "korszak" után megjelent egy új név és műhely a Kalocsai Érsekség területén.  Találtunk képet a Kákonyi művész családról, de tekintettel arra, hogy Kalocsán és környékén nem kevés Kákonyi család létezett és létezik, bármelyik másik Kákonyi Ferencé is lehetett az az üvegfestő műhely.

Tehát, lesz még mit kutatni.   

A Palotabarát blog szerzőjének köszönhető a következő név.  Egy, a rákospalotai iparosokról szóló, 1930-as években kiadott almanachban akadtak  Toporasevits Uros nevére, aki az írás szerint: dolgozott a Forgó és Társa cégnél, majd később Róth Miksánál is.  Utánajárunk !

Van már két éve is annak,hogy L.C.Tiffany nevét -egy bejegyzésben -megemlítettük.  Annyi eredménye máris lett, hogy a magyar nyelvű Wikipédia ezen szócikkét a szerkesztő újraolvasta és jelentős módosításokat hajtott végre rajta.  Így már lényegesen jobb , bár maradt még benne némi javítanivaló.  Egyébként Tiffany munkásságát - ennél részletesebben -  kutassák az amerikai művészettörténészek !

Amit nekünk fontos tudni róla, az nagyjából annyi :  Amikor a XIX. századi síküvegipar , a már amúgy is tökéletesen tiszta, homogén, színes vagy opál üveg, még tökéletesebbé tételével foglalkozik, akkor két iparművész elindul pont az ellenkező irányba : Hogyan lehetne egy születőben levő új stílus számára, még esetlegesebb , még több művészi szabadságot adó , még változatosabb alapanyagot előállítani ?  Ezen barkácsolt éveken keresztül L.C.Tiffany - és akkori barátja illetve művésztársa - John La Farge.   A dolog lényegét, részben az alapüveg kémiai összetételében, részben pedig az alkotórészek összekeverésének  speciális módozatában keresték, és meg is találták.  A vége pedig , a mindenki által ismert, varázslatosan szép opalescent és colorescent üveg és egy élethosszig tartó pereskedés lett: hogy melyikük is valójában az igazi feltaláló.  Mivel azonban, La Farge jóval korábban meghalt mint Tiffany, ettől kezdve egy kicsit nehezebben tudta bizonygatni az igazát.  Végül is,a mai felhasználóknak meg tök mindegy - nevezhetünk nyugodtan minden hasonlót Tiffany üvegnek.  Azonban, nem csak ez fűződik a nevükhöz, hanem egy másik fontos eljárás is.  Az új lehetőségeket kínáló üveg mellé, a korábbi - teljes hosszában azonos szélességű vonalat adó - ólmozást is felülírták. Mivel az üvegeik amúgy is olyan vastagság különbséggel bírtak, hogy semmilyen ólomprofilba sem fértek volna be, az úgynevezett H-profil helyett- eleinte ólomból egész vékony szalagot húztak és ezt hajtogatták az üvegek széleire.  Később ezt megcsinálták sárga illetve vörösrézből is. Mára már, ezek a szalagok alig néhány századmilliméter vastagságúak lettek. Tiffany az első lámpáit 1893-ban mutatta be az amerikai közönségnek.  1900-ban, a párizsi világkiállításra, már egészen nagyméretű ablakkompozíciókkal érkezett.  És hát ezen hét év alatt természetesen Magyarországra is elkezdtek beszivárogni az első darabok,üvegtáblák.  Honi üvegeseink- eleinte csak egy bottal merték piszkálni: hogy mi lehet ez.  Mivel korántsem volt egyszerű kivágni belőlük bármit is, hagyományos technikával.  Festéssel és égetéssel meg próbálkozni is felesleges volt. ( Igaz ,néhány év alatt ebben jelentős változás állt be.. Legalábbis ezen üvegek bizonyos típusainál. )  Hamarosan megjelentek az első kész alkotások Róth Miksánál, de Palkánál is ,éppúgy mint Waltherr Gidánál.  A korszak egyik neves iparművésze -Horti Pál - határtalan jövőt vizionált az új üveggel kapcsolatban. Készült is jó néhány kép vagy ablakkompozíció- melyek közül nem sok maradt az utókorra.   Ahol igazán elterjedt, az a korszakban épült nagy középületek, bankok ,paloták  ablakai.  De itt sem  a teljes felületen-  - inkább csak díszítőelemként - szerényen.   Egyházi létesítményekben, azonban szinte soha.   Ahol utoljára láttunk, az például Aradon volt.  A Pádovai Szent Antal templom- Palka  által készített ablakainak szövegmezőjében.

  A Tiffany üveg hazai elterjedésének elenyésző lendülete az első világháború után még inkább alábbhagyott , és többnyire úgy is maradt . A második világháborút követő felszabadulás után, vagy negyven évig - főleg pénz de nem utolsó sorban érdeklődés hiánya miatt is - egyáltalán nem került az országba ilyesmi.    Az 1980-as évek elején külföldi kiállítások,és lakberendezési folyóiratok kapcsán kezdett  csak éledezni valamiféle Tiffany-lámpa kultusz, de a lelkesedésen kívül -  alapanyag híján -  az első darabok egyszerű színes kathedrál üvegekből , ólomprofil felhasználásával készültek.  Természetesen, piszok nehezek voltak és nem létezett olyan lámpatalp, ami ne borult volna fel miattuk.   Az esztétikájukról már nem is érdemes szót ejteni.  De alig telt el néhány év, és hazai kereskedők révén nálunk is hozzáférhetővé váltak a szükséges alapanyagok. Persze az üvegipar is jelentősen hozzájárult az újjászületéshez.   A Washington állambéli Woodinville üveggyárában már jóval korábban is létezett az úgynevezett "szegény ember Tiffany üvege", mely az igazi "Tiffany üveg" minden hibáját kiküszöböli: állandó vastagságú, jól vágható, többnyire égethető, gépileg gyártható nagy mennyiségben, és olcsó.    Igaz ,"precízen" párhuzamos mintázata, inkább absztrakt , nonfiguratív alkotások készítésére teszi főleg alkalmassá.   Mindez persze cseppet sem akadályozza a mai kor művészeit, hogy ne kísérletezzenek vele, szecessziós, és még számtalan más stílusban.

  Az utolsó akadály, már csak az egyház és a műemlékvédelem kitartó ellenállása .  Szigorú álláspont volt: hogy ez az amerikai , ízléstelenül színpompás , de leginkább csiricsáré VALAMI, nem kerülhet a templomaink ablakába ,legyen az akár műemlék, akár nem.. Ha egy mód van rá, még műemléki környezetbe sem. 

Az indoklások elfogadhatatlanok és egy idő után tarthatatlanok voltak, hiszen ez az üvegfajta éppúgy a XIX. század találmánya, mint egyébként az általánosan használt úgynevezett gépi antik és ornamens üvegek.  És az itt bemutatott példák során is látható: a témában született hazai művek minősége mindenben vetekszik, sőt sok esetben felül is múlja a bejegyzés elején látható- erősen túlértékelt Tiffany templomablak kvalitását is.

  Ma már az örökségvédelem  hozzáállása  is a múlté.  Teret engedve a törekvéseknek,szabad az út a Tiffany üveg számára, akár barokk templomokban ,akár Budavári környezetben is. Így eltűnt a legutolsó akadály  a magyar üvegfestészet hullámvasútja elől, és  végre büszkén , szabadon , fékek nélkül , zuhanhat,  lefelé

utóirat: Félretéve a tréfát :Ami a felemelkedést elhozza majd, az a HIDEG ÜVEGFESTÉS.  Nem kell nehéz harcra felkészülnie, mert már most sem áll az útjában senki és semmi.  

Képek forrása: internet