Idén lesz negyedik éve, hogy a Kortárs Építészeti Központ megrendezte a 100 éves budapesti házak ünnepét. Mára már akkora az érdeklődés, hogy bizonyos programokra - a kíváncsiskodók nagy száma miatt is-  be kellett vezetni az előzetes regisztrációt.  A fesztivál lényege, hogy az adott évben 100 éves kort betöltött épületek megnyílnak a nagyközönség előtt, legyen az :lakóház, ipari, vagy középület.  A programok, természetesen túlmutatnak egy egyszerű építészeti megtekintésen.  Ennél lényegesen többről van szó: Bármelyik kapun belép az emberfia, az egy külön univerzum, speciális "élővilággal",és persze saját történelemmel. Az ott lakók pedig, nagy igyekezettel gondoskodnak róla, hogy minden odalátogató, beavatottként távozzon.  Az idei kínálatból - számunkra a legvonzóbb, az Andrássy út 120. alatt található Orosz Kulturális Központ épülete volt.  A házat - mely 1945 óta az orosz államé- Sváby Gyula tulajdonos építtette, szecessziós stílusban.  A lépcsőházát pedig  Róth Miksa díszítette üvegablakokkal. Az ablakok nagyobb része egyszerű, festett, geometrikus mintázatú - sarkaiban (a két emeleten ) összesen 6 darab festett puttó alkotott egy kis zenekart, különböző hangszerekkel vagy hangszer nélkül.   A háborúban szerzett sérülések után, már csak egy eredeti kép maradt meg, és ennek alapján készültek a hiányzók, minden egyes restaurálás, illetve rekonstrukció után. Ezért, ma már minden puttó cintányéros.  A még fellelhető eredeti darabokból létezik egy, a Róth Miksa emlékházban,és találhatók még, itt-ott gyűjtőknél is.

JP 2 - angol nyelvterületen- ez  II. János Pál pápa "kódja".( ki lehet próbálni a Google képkeresőben )  A mai napon avatták szenté - korábbi elődjével,XXIII. Jánossal együtt.   XXIII. János 5 évig,  II. János Pál 27 évig volt pápa.   Bár,  II. János Pál, nemcsak a "hivatalban" töltött idő hossza , sok más egyéb okból is jóval ismertebb volt, mint jeles elődje.  Azonban  XXIII. János is legalább olyan kiemelkedő személyiség, a pápaság egyik legnagyobb formátumú reformere volt.   II. János Pál, 2005 áprilisában bekövetkezett halála után, számtalan helyen állítottak emléket életének, főleg szobor formájában, de nem kevés üvegablak is készült az emlékezetére.  Ezekből válogattunk néhány külhoni, illetve magyar példát.

A gyűjtő, az tudja: Valamit a leghatékonyabban keresni ott lehet, ahol ennek a valaminek az elterjedési rátája a lehető legmagasabb értéket mutatja..  Az üvegfestmények földrajzi elterjedését két paraméter befolyásolja, az igényszint és természetesen az anyagiak.   ( Általában 100 templomablakból 93 katolikus, 2 görög-katolikus,illetve  2 evangélikus templomban van.  További kettő zsinagógákban, és nagyon ritkán előfordul egy-egy református templomban is.)  Tehát a templomablakok előfordulási maximuma, katolikus környezetben a legvalószínűbb.  Mivel pedig a műfaj felfutásának kezdetén, elképesztően drága mulatság volt az ilyesmi, ezért a leggazdagabb vidékeken érdemes kutakodnunk.  Szó ami szó, hol is találhatnánk alkalmasabb kutatási területet, mint például a felvidéki "aranyvárosok" Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, stb..környékén.   Régóta lehetett sejteni, hogy arrafelé  vannak a legszebb, a legrégebbi és a leginkább épségben megmaradt üvegablakok, a magyar üvegfestészet korai éveiből.   Egyetlen apró momentum van, ami akadályozza a bemutatásukat: az az, hogy a pozsonyi és a kassai dómon kívül az összes szlovákiai templomban tilos fényképezni.  Sebaj.  Szerények az igényeink. Beérnénk a templom által készített ismertető szóróanyaggal vagy képeslappal is, de az nincs.  Akkor legalább valami elfogadható magyarázat lenne a tiltásra, de az sincs.  Pedig egészen közeli bennfentessel is sikerült beszélni,de ő is, mint mindenki más úgy tudja, hogy egyszerűen csak ez a szabály már az idők kezdete óta és punktum.  Végső kétségbeesésünkben feldúsuló fantáziánk, már-már nemzeti hovatartozásunknak szóló inzultusnak kezdte tekinteni a dolgot, de ez is zsákutcának bizonyult: Simán "leteperik" az egyszeri holland turistát is, ha észreveszik, hogy a fényképezőgépén matat.  Szerintünk a közkincsé tett fotók arra jók elsősorban, hogy kedvet csináljanak másoknak is, akik még nem csodálhatták meg élőben ezeket a szépségeket.  Persze az is lehet,hogy  korlátok között szeretnék tartani a turista áradatot, akkor viszont egyszerűbb lenne teljesen bezárni a templomokat.  Tiltás ide- tiltás oda, természetesen az internet tele van turistafotókkal ezekről a templomokról, csak sajnos számunkra nem igazán használhatók. Mindezek ellenére -szép sorjában -be fogunk mutatni annyit, amennyi csak lehetséges, akkor is ha a gerilla módszereken kívül nem marad más lehetőségünk.

1665-ben telepíti ide végleg Lázár István birtokos a ferencesrendi szerzeteseket.  Ők azonnal hozzálátnak az építkezéshez és 1675-re nagyjából végeznek is.  1707-ben ég le először, utána 1709-ben rögvest még egyszer.  1872 májusában viszont  már  majdnem az egész faluval együtt ég ki.  Újjáépítése az 1900-as évek elejéig tartott.  Ekkor készültek az ablakai, a budapesti Palka műhelyben.

Majoros (Mayböhm) Károly üzleti hirdetése egy kolozsvári újság, egyik 1906-os számában.