A kézműves rettegésfaktor egyik szegmense, amikor előáll a tudomány és  technika valamilyen korszakalkotó ötlettel, amivel megkönnyíti,(értsd:feleslegessé teszi) az alkotó kézi munkát és ráadásul adott intervallum alatt megtöbbszörözi az előállított termék mennyiségét is. ( Igaz -  ugyanezzel a mozdulattal- értéktelenné is teszi az egészet.)   A XIX. század végén sem volt ez másképpen,például az "üvegeseknél" sem.  Legalábbis, ezt tanúsítja egy 1888-as hetilap egyik hirdetése. A tradicionális üvegfestés még épp csak éledezik Magyarországon, de már ott porzik a kanyarban a mindent elsöprő nóvum.  Természetesen, nem azzal a céllal, hogy az épp csak kialakuló félben levő piacot azonnal letarolja , hanem, hogy " a széles néprétegek számára is hozzáférhetővé váljék az eddig csak a kiváltságosok által elérhető luxus cikk."    Diaphanie, nem más, mint valami kifestett, megszínezett merített papír, zselatinréteg, celloluid vagy akármi más fényáteresztő anyag üvegre történő felhordása, vagy két síküveg közé tételével az ólomüveghez hasonló hatást elérése.  Tartósságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy : egy darab sem maradt meg belőle sehol.  Pedig, az 1970-es években is készültek még effélék, koloniál bútorüvegekhez  a volt Palka-műhelyben.  A két síküveg közé foglalt színezett "zsírpapíron", kitalált(nem létező) nemesi címerek voltak.

  ( Apropó: Dilettáns. A mai pejoratív jelentése előtt, korábban szebben csengő szó volt:  Műpártoló, műkedvelő, amatőr, aki nem hivatásszerűen művel valamely tudományt vagy művészetet.)

A templom 1895-1897 között épült, Francsek Imre tervei alapján.  Az újtemplomi gyülekezet hivatalos- (1953-as)- szétválása, egy majdnem száz évvel korábban kezdődött folyamat végállomása volt.  Ennek a szétválásnak köszönhető az új templom megépítése is.   Az abban az időben  örökké elfoglalt Kratzmann mesteren kívül - elfogadható árfekvésben - a Forgó cégtől lehetett ablakot rendelni.  Ezt a két üvegfestményt láthatjuk ma is a templomban.                                 Tóth Erzsébet szerk.

Nagymányok, - 2009 óta város - Tolna megye,bonyhádi kistérségben.   1783-ban - Szent Mihály napján - szentelték fel az akkor még kistelepülés templomát.  A jórészt német nemzetiségű lakosság,mindig is gondját viselte a templomnak.  Ólomüveg ablakra, azonban csak 1933-ra  - a 150. éves évfordulóra - került anyagi forrás.  Az üvegfestményeket, Kopp Ferencz budapesti műterméből rendelték a helyi bányászok és iparosok.

 Képes értelmező szótár ólomüveg restaurátoroknak, a világháló kínálatából

Valamikor 2011. márciusában, már adtunk egy kis ízelítőt a Koronázó templom ablakairól.  Lelkiismeretesen tájékozódva tudtuk,hogy a Dóm üvegfestményeit Carl Geyling és Kratzmann Ede készítették.  De a helyszínen fényképezgetve, az ablakok alsó részén javarészt a Geyling signó díszelgett, Kratzmannra utaló jelet nem találtunk.  A közelmúltban viszont, abban a szerencsében volt részünk, hogy egy kicsit tüzetesebben is körülnézhettünk.  Így esett, hogy az egyik - éppen restaurálás alatt lévő- oldalkápolnában rátaláltunk egy Kratzman műre. De a nagyobbik meglepetés az orgona mögött várt.  A pár éve elkészült hatalmas hangszer,szinte teljes egészében eltakarja a másik Kratzmann ablakot.  Helyszűke miatt annyira "rátapad" az üvegablakra, hogy fényképezni is, szinte csak két síp közötti réseken lehetett. Signó persze egyik ablakon sincs már, de attól még összetéveszthetetlenül Kratzmann Ede alkotás mindkettő.