Már korábban is előfordult, hogy kicsit kitekintettünk a magunk választotta korlátok mögül.  A "Templomablak anno " kifejezés tartalmából hol a templomot, hol az ablakot hagytuk ki és némelykor az anno sem fedte a valóságot. De megmaradva az üvegablak művészetnél - úgy érezzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a műveket, melyek  nem egy templomba, hanem például egy bank épületben valósultak meg.  Vagy esetleg nem az aranykor neves mesteremberei alkottak, hanem már a jelen kor művészei.  A mai magyar templomablak művészet tematikáját túlnyomó részben a közelmúlt magyar szentjei,boldogjai és tiszteletreméltóinak ábrázolása adja.  E műveken keresztül nyerhetünk  némi betekintést az iparművészeti ág jelenébe, jövőjébe. Ezekből fogjuk megtudni, hogyan folytatódik a XIX. század közepén elkezdődött történet. Szóval- vegyük úgy mintha egy új rovatot indítanánk valahányszor egy-egy aktuális évforduló kapcsán megemlékezünk olyan magyar szentről, boldogról, akinek az emlékezetére már üvegablak is készült.

1931 január 22. én (88 éve) hagyta maga mögött a földi létet herceg Batthyány Strattmann László. A mélyen vallásos orvos egész életét az tudománynak szentelte.  Nincstelen betegeit pedig ingyen gyógyította, így a "szegények orvosaként" vált ismerté.  2003-ban II. János Pál avatta boldoggá.  Üvegfestmények egész sora emlékezik róla.

Ismét egy apró "mozaikdarab" az egyik legjelentősebb mozaikművészünk életéből.   1943-ban jelent meg az Üvegesek Lapjában az alábbi hír:

Hát megint egy újabb képet tudunk felgombostűzni neves üvegfestőink virtuális tablójára.  Egy 1908-as újságban jelent meg -némi méltatás mellett - az alábbi fénykép.

2016 március 1.-én egy "Jolán csárdás " című posztban már leírtunk róla mindent amit csak tudtunk, vagy feltételeztünk.  A mostani kép mellett eredetileg megjelent írás nem módosít számottevően a korábbi posztban elmondottakon.  Néhány adattal azonban ki tudjuk egészíteni az akkor leírtakat:  Waltherr Gida Budapesten 1880-ban végezte el a műegyetemet. Az ezt követő - európai nagyvárosokat felölelő - tanulmányútja végén a bécsi képzőművészeti egyetemen kötött ki.  Hazatérve a főváros szolgálatába állt, konkrétan a mérnöki hivatalban működött 3 évig.  1885-ben került a Forgó és Társa cégbe, ahol megalapította a cég üvegfestészeti műintézetét a budapesti Molnár utcában.  1890-től pedig átvette az Országos Üvegfestészeti Intézet vezetését a füvészkerti épületével együtt  Kratzmann Edétől.  A cikk tartalmaz egy felsorolást is Waltherr Gida által készített munkákról, de ezek jelentős része ismert a témával foglalkozók előtt.   A korabeli reklámokban viszont más a helyzet.  Az 1908-10-es években elég sokat hirdetett heti- havi lapokban a Waltherr üvegfestészet.  Amíg a hirdetés formátuma alig változott, a benne szereplő referenciák felsorolása, hónapról-hónapra  folyamatosan bővült.  Így, elég sok új információhoz lehetett jutni munkái helyszíneiről, melyek tetemes része a mai Szlovákia területén található templomokban valósultak meg.  Amennyire csak lehetséges, megpróbáljuk ezeket mind felkeresni, bár jó néhány már szerepel ezen blog posztjai között.

Töltszék - mai nevén Tulcik -, község Szlovákiában, alig pár kilométerre  Eperjestől.  Katolikus temploma eredetileg a 17. század  végén épült.  Ez azonban már nem nagyon látszik rajta- annyi átalakításon ment keresztül.  Jelenleg is éppen folyik a felújítása, melynek során új színes ablakokat kapott.  A szentélyben viszont sikerült épségben megmenteni és megtartani a Waltherr Gida műteremben ,1910-ben készült két üvegfestményt.

" Magyar Festészet Napja " - egy bő évtizedes múltra visszatekintő rendezvény sorozat.  Megálmodói és szervezői pár évvel ezelőtt - némi érintettség okán - az üvegkép készítést is a portfóliójuk közé emelték.  Így az üvegfestészet  is évről évre emelkedő színvonalon és növekvő mennyiségben jelen van a kiállítás sorozat rendezvényein.  Ebben az évben - az eseménynek otthont adó - Egerben, két helyen is.   Az Érseki palotában a szakrális tárgyú üvegek kaptak helyet.  A pár sarokkal arrébb található ZIFFER galéria földszintjén pedig igazi seregszemlét láthatunk a meghívott kiállítók alkotásaiból.  Ami viszont jelen blog érdeklődési köréhez legközelebb álló látnivaló, azt ugyanezen galéria emeletén találjuk.  Ez pedig egy üvegfestmény-terv( karton ) kiállítás.  Csodaszép ceruza, szén, toll rajzok sokasága a XIX. századtól egészen napjainkig.  ( Ezúton is köszönet azoknak, akik mindezeket megőrizték, illetve a szervezők rendelkezésére bocsátották.)  A kiállítás még november közepéig látható.