Sokak szerint, ez a legrégebbi székesegyház Magyarországon.  Úgy tartják, hogy még Gizella királyné alapította,de ha mégsem,akkor is kiemelt figyelmet fordított rá.  Természetesen átvonul a templomon a teljes európai művészettörténet. Az eredetileg román stílusú templomot, 1380-ban gótikussá alakítják.  A török időkben, az altemplomon kívül megsemmisül minden és a 18. századi megújuláskor barokk külsőt kap.  Az utolsó nagy átalakítás 1907 és 1910 között volt, mikor is a feltételezett eredeti kinézetének megfelelően neoromán stílusú lett. 1907 és 1910 között a Waltherr Gida műterem szállította a templom színes ablakait.  Sajnos ezek jelentős része a második világháború idején elpusztult.  Néhány darab azonban még látható belőlük, a templomhajó felső ablaksorában és a csúcsíves szentélyablakok legfelső mérművei között. Az üresen maradt szentélyablakokba, valamikor 1950 és 1957 között Sztéhló Lili készített üvegfestményeket.  A Szent Gellért  alakját megjelenítő ablakon, Badalik Sándor Bertalan akkori veszprémi püspök portréját láthatjuk, lévén,hogy ő volt az ablakok megrendelője.

Mai helyén már a XIV. században is kőtemplom állt.  1750-ben barokk stílusban átépítették,illetve kibővítették.  Alig 80 év múlva- a hívek sokasodó száma miatt- újra szükségessé vált  a  további bővítés, ezúttal klasszicista stílusban.  1868-ban, földrengés okozta károk jelentettek gondot a templom életében, melyek kijavítása jó néhány évbe beletelt.    Így a ma is látható belső díszítések legjava , 1872 és 1909 között készült.  Többek között a Waltherr Gida műhelyéből származó félköríves ablakok is.

Mivel a templom sorsa alig különbözik az átlag magyar templomok élettörténetétől, akár táblázatot is készíthetnénk: (LEÉGETT - ÚJJÁÉPÍTETTÉK - FELGYÚJTOTTÁK) oszlopokkal. Így csak az évszámokat kellene beírni.

Szóval a Szent Bertalan templom története is a 13. századra nyúlik vissza. 1320-ban már fel is gyújtották. A 15. és a 18. század között számtalanszor átépítik, közben persze néhány alkalommal leég. Végül 1741-ben elbontják, és 1746-56 között felépül a mai barokk templom. Természetesen ez is a tűz martaléka lett 1917-ben.

A legutóbbi átépítése 1921-ben volt. Ekkor kerültek az üres falnyílásokba a Palka József műtermében készült szentély ablakok. Leszkovszky György festőművész tervezete alapján - valamikor az ötvenes években is - készült egy üvegfestmény a templomhajóba, vélhetően egy időben a kórusablakkal. (Kutatások alapján a Szentlélek galambját ábrázoló ablak is Leszkovszky terv alapján készült - szerk.)

A templomhajó többi ablaka, tíz-egynéhány évvel ezelőtt készült kortárs alkotás.

A korábbi Piarista földtulajdon gazdálkodásra kevésbé alkalmas részét ,1929-ben üdülőtelep létesítésére -felparcellázva- értékesítették.  1934-ben, az új lakók egyesületet alapítottak és  kápolna tervezésére kértek fel egy budapesti építészt.   A kápolna 1934 nyarán- alig két hónap alatt - elkészült.   Belső berendezésére, az Iparművészeti Főiskola kapott megbízást.   A kápolna 4 darab-hosszúkás ablaka, Haranghy Jenő vezetésével készült.  Az ablakok  - evangelistákat ábrázoló -felső eleme, kétséget kizáróan Haranghy alkotás.  A többi elem,pedig feltehetően tanárok, esetleg tanítványok munkái lehetnek.  A Haranghy nevén kívül, még jó néhány signó található az üvegeken.  A háború kevésbé, de az azt követő évek jelentős változást hoztak a kápolna életében.   1951-ben - Rákosi Mátyás rendeletére - a környékbeli villákat államosították.   A tulajdonosok kerek 24 órát kaptak az épületek elhagyására és megkezdődött a pártállami vezetők gondtalan pihenését szolgáló úgynevezett: Minisztertanácsi Üdülőtelep kialakítása.   Az ezt követő 20 évben, a funkcióját és gazdáját vesztő kápolnában a parlagfű és más egyéb gyomnövények vették át a terepet.  1972-től azonban, új plébános veszi gondozásba az épületet.   Addigra az ablakoknak már csak a fele-kétharmada maradt meg.  Ezeket, a helyükről kiemelve, egészen napjainkig őrizték.  Folyó év nyarán - némi pályázati pénz segítségével - újra  helyükre kerültek a restaurált ablakok.  A hiányzókat pedig ,többek között korabeli fényképek segítségével sikerült rekonstruálni.        Tóth Erzsébet szerk.

Az 1718-ban elkezdett kápolna építése, már azzal az opcióval történt,hogy  később minél egyszerűbben bővíthető legyen.  Az  épületet, az 1740-es években már kolostorszárny és egy jóval nagyobb szentély is kiegészítette.  Belső berendezésének  java 1889-re készült el , ma is látható formájában.  1894-95-ben  pedig színes üvegek kerültek az ablakokba, Kratzmann Ede jóvoltából.   Kratzmann nem volt szégyenlős.  Általában minden korabeli mesternél nagyobb ablakterületet használt fel saját neve népszerűsítésére.  Ezeken az ablakokon azonban, nem találunk személyére utaló szignót.  Helyette, a pár évvel ezelőtt történt restaurálás kezdeményezői- résztvevők, kivitelezők, stb... nevei foglalják el az ablakok alsó harmadának jelentős részét.  Az eredeti alkotói  szignó hiányában is , összetéveszthetetlenül  Kratzmann Ede, és az Országos Üvegfestészeti Intézet értékes munkáját láthatjuk az ablakokban.