Tatár Miksa , de nem az akiről már megemlékeztünk a háború utáni Palka műteremmel kapcsolatban. Ez a Tatár Miksa lehet az alapítója a későbbi üvegfestő dinasztiának. A ( www. ipernity.com ) oldalon található irdatlan méretű fotóalbumban leltük ezt a képet. A Brenner-testvérek műtermében- 1890-ben - készült fotók hátoldalán , kézzel írott megjegyzések tanúskodnak az ábrázolt személyek kilétéről.
Az eredeti templom 1777-ben épült. Valamivel több mint egy évszázaddal később - felújítás címén - tulajdonképpen egy újat építettek, kb 1883-ban. Három évvel azután, üvegfestmények is kerültek az ablakokba, méghozzá a soproni Vermes műhelyből. A hívek egészen a második világháborúig gyönyörködhettek a képekben. Ekkor azonban valami különösen fontos bombáznivalója akadt itt a háborús feleknek, mert szörnyű károk keletkeztek a templomban. A háború után- 1947-ben - a Palka műhely próbálta helyrehozni a helyrehozhatatlant. Nem csak olyanformán, hogy a teljesen elpusztult Vermes ablakok helyett újakat készített, hanem a hiányosan megmaradtakat is, visszaépítette némi kiegészítés után az eredeti helyükre. Azzal, szemlátomást nem töltöttek különösebb időt, hogy például az új arcok festése megidézze az eredeti alkotó szándékait, modorát, stílusát. Gyakorlatilag a Vermes ablakok összes arca - jellegzetes Palka kép - amit akkoriban és később is számtalan Palka ablakon viszontláthatunk. Egy ablakot kivéve. Szent Imre arcát, valószínűleg az 56-ban újra erre járó lövészegylet önfeledt szórakozásból ismét kilőtte. Ezt azonban már kortárs művészek restaurálták.
Egy, közelmúltban rekonstruált lépcsőházi ajtó és felülvilágító a Váci út elején található, 1896-ban épült társasházban.
Különleges kincset rejt a csávolyi Urunk Színeváltozása templom. A Bajor Királyi üvegfestészet által készített üvegablakok, bizony elég ritkák a mai Magyarország területén. Azt is mondhatnánk, hogy nincsenek, de a szerencsésebb megfogalmazás az, hogy eddig még nem találtunk ilyet. A történelmi magyar területeken persze vannak bőven, többek között Kolozsváron is. És, hogy hogyan kerültek ide abban az időszakban,amikor az egyházmegyében minden készülő ablak Zsellér Imréhez volt köthető ? Még emberek ilyen piciny közössége - mint egy falu - sem tudja olyan jelentéktelen méretűvé összehúznia magát, hogy ne találja meg, az állandóan játszóteret kereső politika. Már 1782-ben azt kívánták magasabb érdekek, hogy az itt lakó bunyevác többségen változtatni kellene. Betelepítettek tehát több mint 400 sváb lakost Soroksár illetve Hajós környékéről. Ők, illetve leszármazottaik kb. 180 évig éltek itt, mivel az 1947-es potsdami egyezmény eredményeképpen megint menniük kellett. Minden sváb származásút kitelepítettek Németországba és a helyükre felvidéki magyarokat hoztak. A 180 év alatt békében élt egymás mellett magyar, német és bunyevác. Az első világháborúba is közösen küldtek ifjakat, de a közel 250 fiatal fiúból alig jött vissza néhány. Ezen tragédia emlékére csináltattak - nyilván bajor kapcsolataik révén - üvegfestményeket a müncheni Mayersch'e Hofkunstanstalt-nál, 1916-ban. Az ablakokon olvasható feliratok, egy-egy gyászoló magyar, német és szerb családot idéznek.
25 évig volt Petrovácz Gyula a kalocsai érsekség építésze. Az egyházmegyében, ezen évek alatt épült vagy felújított templomokba , szinte kivétel nélkül Zsellér Imre készítette az ablakokat. Márpedig, a három különböző érsek regnálásán is átívelő időszakban, nagyon sok ilyen építkezés volt. Olyan sok, hogy a Zsellér műhely alig győzte. Egy idő után kénytelenek voltak átállni sorozatgyártásra.
